Görömbei András szakmai életrajza

1945. február 5-én született Polgáron. Általános iskoláit szülőfalujában, középiskolai tanulmányait a Győri Bencés Gimnáziumban végezte.

1963 őszétől a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-orosz szakos hallgatója lett. Az alapszigorlat letétele után magyar egyszakos hallgatóként a felvilágosodás és reformkor magyar irodalmának történetéből speciális képzésben részesült.

1968-ban kapott magyar szakos tanári diplomát. 1968 őszétől a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumban tanított, s német kiegészítő szakon is megszerezte az alapszigorlatot.

1969-ben védte meg egyetemi doktori értekezését, melynek tárgya a felvilágosodás- és reformkori magyar irodalom történelemszemlélete volt.

1970-től a KLTE (ma: Debreceni Egyetem) Irodalmi Intézetében dolgozott.

Negyedéves egyetemista korától kezdve rendszeresen publikált kritikákat és tanulmányokat a legújabb kor magyar irodalmáról is. Hamarosan a XX. századi magyar irodalom története vált a fő kutatási területévé.

1972-ben megnősült, felesége dr. G. Kiss Valéria Katalin a Debreceni Egyetem Kossuth Gyakorló Gimnáziumának magyar-angol szakos tanára és igazgatóhelyettese volt. Négy lányuk született, közülük kettő tanári, egy jogász diplomát szerzett, egy pedig az Iparművészeti Egyetemen végzett.

1971 és 1974 között aspiránsként dolgozott, aspiránsvezetője Czine Mihály, az ELTE professzora volt.

1977-ben védte meg kandidátusi értekezését, melynek témája a csehszlovákiai magyar irodalom története volt. Akadémiai doktori disszertációját (1991) Nagy László költészetéről írta. 2001-ben az MTA levelező tagjává, 2010-ben rendes tagjává választották.

1970 óta dolgozott a Debreceni Egyetem (korábban: KLTE) Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetében (ma Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet). 1992–2003-ig a Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, 1995–2003 között intézetigazgató volt. 1989 és 1992 között a Helsinki Egyetem vendégprofesszoraként, 1993 és 1995 között a KLTE oktatási rektorhelyetteseként tevékenykedett. Az 1996–97-es tanévben a Bécsi Egyetem Finnugor Intézetének meghívására vendégprofesszorként Bécsben tanított.

Tanári munkája során a magyar irodalom történetének minden korszakáról tartott előadásokat, vezetett szemináriumokat. Rendszeresen hirdetett XX. századi speciálkollégiumokat, tanított irodalomelméletet, világirodalmat is.

Szűkebb szakterülete a XX. század magyar irodalmának története. Három nagyobb témakört kutatott eddig behatóbban: a XX. századi magyar lírát, a népi irodalmat és a határon túli magyar irodalmakat. Mindhárom kutatási témából több könyvet (monográfiákat, irodalomtörténeteket, tanulmányköteteket) és viszonylag nagy számú tanulmányt, esszét, kritikát publikált.

Összes publikációinak száma közel 800. Ezek között 18 önálló könyv (egy finn és ukrán nyelven is), 28 általa szerkesztett könyv, közel 100 másokkal közös kötetben publikált tanulmány, közel 150 folyóiratokban publikált tanulmány, esszé (közülük néhány angol, német, finn, bolgár, orosz nyelven is), 220 folyóiratbeli kritika, 30 interjú, 80 lexikoncikk és sok újságban közölt kritika és jegyzet.

Könyvei között öt monográfia (Sinka István, 1977, Sütő András, 1986, 2007, Nagy László l992, 2005, Csoóri Sándor, 2003, 2004, Nagy Gáspár, 2004, 2009), tanulmánykötet („Ki viszi át…?”, 1986, A szavak értelme, 1996, Létértelmezések, 1999, Irodalom és nemzeti önismeret, 2003, Azonosságtudat, nemzet, irodalom, 2008, Irodalom, nemzetiség, harmadik út, 2012), irodalomtörténetek (A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980, 1982, A hetvenes évek romániai magyar irodalma I-II. 1983, Napjaink kisebbségi magyar irodalma, 1984, 1993, 1997, 2001, A magyar irodalom rövid története, 1991, 1992, 1997), esszék (Sors és alkalom, 2008, interjúk (Kérdések és válaszok, 1994).

Könyveiről több, mint 150 önálló kritika jelent meg, közülük 25 tanulmányméretű kritika a szerzők tanulmánykötetében is helyet kapott.

Alapító társszerkesztője a Debreceni Egyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézete Csokonai Könyvtár című irodalomtörténeti könyvsorozatának, melynek eddig 45 kötete jelent meg.

A Debreceni Egyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi doktori programjának egyik alprogram-vezetőjeként folyamatosan 4-5 PhD-hallgató munkáját irányította témavezetőként. Tanítványai közül eddig 19-en publikálták önálló könyv formájában is disszertációjukat.

2000 és 2004 között vezette az NKFP-5/071-es számú, Nemzeti identitástudat, kisebbség, multikulturalitás a Kárpát-medence múltjában és jelenében című kutatási programot, melyben öt intézmény munkatársai vettek részt.

Tanári és irodalomtörténészi, tanszékvezetői munkája mellett több egyetemi, országos és nemzetközi tudományos-közéleti funkciót töltött és tölt be jelenleg is. Alelnöke a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaságnak.

1992 és 2010 között Csoóri Sándor mellett főszerkesztő-helyettese a Hitel című irodalmi, művészeti és társadalmi folyóiratnak, melynek jelenleg főmunkatársa.

Egyetemi munkájában arra törekedett mindig, hogy messzemenően összehangolja a tudományos kutatást és a tanítást. Jelenleg PhD-témavezetőként folytatja ezt a munkát.

Hallgatói szavazatok alapján ötször választották meg a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának legnépszerűbb oktatójává.

Munkásságát többször ismerték el különféle díjakkal és kitüntetésekkel. Ezek közül a fontosabbak: József Attila-díj (1987), Csokonai-díj (1988), Tamási Áron-díj (1997), Kossuth-díj (2000), Arany János-díj (2004), Szilárd Leó Professzori Ösztöndíj, 2005, Hídverő-díj (2005), Deák Ferenc kutatási díj (2008).

2012. április 28.