Az 1959-ben végzett osztály (Az iskola fotója melletti sorban jobbról a második Görömbei Andor)
Az általános iskolai bizonyítvány (1959)
A kitűnő eredmény ellenére a középiskolai felvételi kérelmet az iskola nem továbbíthatta egyetlen állami gimnáziumba sem az édesapa 1956-os szerepvállalását követő bebörtönzése miatt.
A bencések külső tanára, az anyai nagynéni, a matematika-fizika szakos Teri néni, aki az idegenbe szakadt fiút pártfogolta Győrben
Az atyai jóbarát, Kiss Ferenc, aki egy ideig az 1956 miatti börtönbüntetését Görömbei Alberttel közös cellában töltvén, meggyőzte őt arról, hogy föltétlenül taníttassa a fiát
A Győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium, a templom és a rendház épületegyüttese a Széchenyi téren
Dr. Nádasi Alfonz atya,
az orosztanár
Lővey Félix atya,
az osztályfőnök
Dr. Bánhegyi Jób atya,
a magyartanár
Az 1963-ban érettségizett osztály tablója (A középső sorban jobbról a harmadik Görömbei Andor)
Gimnáziumi érettségi bizonyítvány (1963)
A Kossuth Lajos Tudományegyetem épülete Debrecenben
A díszudvar részlete a könyvtár bejáratával
Imre Lászlóval
egy életre szóló barátság kezdetén
Bán Imre
Barta János
Julow Viktor
Kovács Kálmán
A professzorok
A nagykönyvtár olvasóterme
A leckekönyv
Barta János előadása, Juhász Béla, Kovács Kálmán szemináriuma a leckekönyvben
Az egyetemi oklevél
A német nyelvvizsga bizonyítvány
A német kiegészítő szak levelező tagozatának leckekönyve
A diploma átvétele
A munkakönyv tanúsága
A fiatal Görömbei Andrást alkalmazó, támogatásával és haláláig barátságával kitüntető Mihály János, aki 1949 és 1979 között volt a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium igazgatója
Az egyetem elvégzésének dokumentálása (1968)
A munkával kapcsolatos jutalmak
Belépés a hajdúböszörményi gimnáziumba (1968), és a kilépés (1970)
Munkáltató:
a Kossuth Lajos Tudományegyetem (1971)
Az aspiránsvezető: Czine Mihály
Az ELTE Irodalomtudományi Intézete
Az aspirantúra keretében megtervezett tanulmányutak jóváhagyása
és az ausztriai kiutazás engedélyezése
A filozófia vizsga jegyzőkönyve (1972 januárja)
Az orosz nyelvvizsga jegyzőkönyve (1972 áprilisa)
A szakmai vizsga/1. jegyzőkönyve (1972 júniusa)
A szakmai vizsga/2. jegyzőkönyve (1972 júniusa)
A kandidátusi értekezés (1977) első oldala
A kandidátusi értekezés bevezetője
És a disszertáció könyv alakban, Akadémiai Kiadó (1982)
A vizsgabizottság tagjai: Szabolcsi Miklós, Béládi Miklós és Sziklay László
Bécs, Kolozsvár, Pozsony, a tanulmányutak helyszínei
1989 és 1992 között a Helsinki Egyetem vendégprofesszora (Jobbra az egyetem központi épülete)
A nagy „finn barátok”
A „nagydoktori” disszertáció
És könyv alakban, Magvető Könyvkiadó (1992)
Az akadémiai doktori oklevél (1992)
Az egyetemi tanári kinevezés (1992)
A tanszékvezetői kinevezés 1992-1995-ig
A rektorhelyettesi megbízás 1993-1995-ig
Az Egyetemi Tanács ülésén Abádi Nagy Zoltán rektor mellett az egyik helyettese, Görömbei András
Néhányan a rektor csapatából Síkfőkúton: Görömbei András, Győry Kálmán, Abádi Nagy Zoltán, Bitskey István
Az Akadémia 168. közgyűlésének határozata (2001)
Irodalom és nemzeti önismeret - Meghívó a székfoglaló előadásra 2002 április 8-ára
A Magyar Tudományos Akadémia épülete
Pálinkás József, az elnök, a munkatárs és a barát
Az Akadémia 180. közgyűlésének határozata (2010)
A székfoglaló: Németh László és a harmadik út (2011. április 18.)
Paládi-Kovács Attila osztályelnök gratulációja
Az Intézet László Ákos grafikájával búcsúzott a nyugdíjazáskor 2012-ben
Ady Endre: Mert másokért csatáztam
Oláh Gábornak küldöm.
Tervek fogytán, hitek apadtán, Mikor immár hamut se hintek S nem kezdhetek már új »megint«-et Kínszenvedő utamnak végén Keresgélőn visszatekintek: Óh, multam, adj egy szalmaszálat.
Készül az ár halott fejemre. S az Élet, hajh, komoly ajándék, Adja hozzánk áldott aránkként A házasító nagy Természet. Volt-e bennem legalább szándék Áldottan hagyni az arámat?
Akartam-e szent indulatban Feledni magam kis személyét, Hogy majdanta boldogan éljék Életüket jövendő mások? Akartam-e a titkok mélyét, Hogy önmagamnak fittyet-hányjak?
Látom magam ifjú csatákban, Amelyekben én voltam minden, Forró, bolond, bő ereimben Vérem csupán magamért tombolt, Mint egy földi, kárhozó Isten, Úgy vívtam a hiú csatákat.
S látom magam magam tagadva, Eldobva minden hiuságot, Fehér lovagként mint csatázok Meg se született milliókért, Voltam nem ismert, megalázott, De a lelkem ujjongva vágtat.
Óh, Élet, én nem csaltalak meg, Nem csaltalak meg mégsem, mégsem, Volt száz termékeny szívverésem S nem faragott versek és képek, De néhakori fehérségem Mondnak vétót majd a nagy árnak.
Hogy nem hittek szavamnak, még jobb, Mert így fehérebb minden tettem, Mert így gyönyörűbben szerettem: Tudtam azoknak szépen adni, Akiktől önzőn mitse vettem: Éltem, mert néha éltem - másnak.
