Vándorserleg

a KLTE Bölcsészkara

legnépszerűbb oktatójának

1974. Dr. Korponay Béla

1975. Dr. Gárdonyi Sándor

1976. Dr. Orosz István

1977. Dr. Nyirkos István

1978. Dr. Niederhauser Emil

1979. Dr. Görömbei András

1980. Dr. Irinyi Károly

1981. Dr. Darai József

1982. Dr. Fülöp László

1983. Dr. Barta János

1984. Dr. Görömbei András

1985. Dr. Menyhárt Lajos

1986. Dr. Imre László

1988. Dr. Görömbei András

Mivel 1988-ban harmadszor is elnyerte a serleget, végleg neki adományozták.

A Helsinki Egyetem vendégprofesszorának adományozott emlékérem egyik és a másik oldala

és az emléklap (1990)

A Helsinki Egyetem központi épülete

A vendégprofesszor emlékplakettje

A Móricz Zsigmond Emlékbizottság kitüntető érmének egyik és a másik oldala (1992)

A Professzor (a XVIII. században élt Hatvani István) szobra Debrecenben, az egyetemi szoborparkban (Varga Imre alkotása)

Díszeslap a Hajdúszoboszlói Könyvtár segítéséért (2000)

A DAB Plakett emléklapja és az érme (2001)

A Debreceni Akadémiai Bizottság épülete

A DE Egyetemi Tudományos, Doktori és Habilitációs Bizottság emléklapja (2004)

A Teleki Pál Emlékérme (2004)

A Partiumi Keresztény Egyetem Emlékérme (2004)

A Partiumi Keresztény Egyetem központi épülete Nagyváradon

Az 1956-os emlékérme (2006)

Hűség a Hazához Érdemkereszt (2006)

A Lakitelki Találkozó 20. évfordulójának Emléklapja (2007)

A Debreceni Egyetemért Emlékérem (2007)

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés Emlékplakettjének oklevele (2009)

Az emlékplakett egyik és a másik oldala

A DE Bölcsészettudományi Kara emlékérmének egyik és a másik oldala (2009)

Az Erdélyi Múzeum Egyesület Emlékplakettje (2009)

A Gróf Mikó Imre Emlékérem oklevele és a plakett (2009)

A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Emlékérmének oklevele (2010)

A plakett (2010)

Az MTA Miskolci Bizottságának Emléklapja és a plakett (2010)

A Kölcsey Társaság Emlékplakettjének oklevele, 2011.

Az emlékplakett egyik és a másik oldala

A szatmárcsekei csónakos temető és Kölcsey Ferenc síremléke

A Debreceni Egyetem Díszérmének oklevele, 2012.

A díszérme egyik és a másik oldala

ŐRZŐ A STRÁZSÁN - Görömbei András köszöntése 

írta Bakos István, a HUNSOR Budapesti munkatársa

                  „Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar,.." (Ady Endre)

 Magyarországon igen népszerű a Mindentudás egyeteme TV sorozat, amelynek egyik előadását 2005. március 14-én este sugározta a DUNA TV. Ezt Görömbei András akadémikus, a Debreceni Egyetem professzora tartotta a magyar népi irodalomról, s a népi írók mozgalmáról. Aki látta és hallotta őt, az velem együtt megállapíthatja, hogy nemzeti ünnepünkhöz méltó volt ez az alkalom, amely a jogos jussát követelő hazai gazdatársadalom hetekig tartó tüntetését is megvilágította. A kompromisszumos megállapodás - a nemzeti ünnepre is tekintettel - március 13-án este megszületett. A Hősök terébe torkolló Felvonulási teret a gazdák traktoraikkal az ünnep előtti napon ugyanolyan fegyelmezetten, rendben hagyták el, mint ahogyan oda három hete bevonultak. Ahol hóban, fagyban helytálltak. Görömbei András jól felépített, lelkiismeretes és tárgyszeretet tükröző irodalomtörténeti előadása hitelesítette igazukat. ( Nem így a március 15-i hivatalos ünnepi beszéd - amire sokan csak fütyültek -, sem a külhoniaknak szóló kormányfői üzenet, amit a december 5.-i népszavazás harsány NEM- je hiteltelenített. De hagyjuk a politikát, és a politikusokat, nézzünk immár nagyobbakra is! )

            A Tisza-menti parasztcsaládból származó Görömbei András saját életművének magvát idézte fel előadásában. Azokról az írókról és műveikről beszélt, akik a nemzeti sors formálóivá váltak a mostoha XX. század során, akik nem pusztán írásaikkal, hanem cselekvő jelenlétükkel igyekeztek felébreszteni a szociális és nemzeti felelősséget. Azokról a mozgalom-éltetőkről beszélt, akik Trianon traumáját magyar módon akarták orvosolni, mert úgy vélték a magyarság számára a fasizmus és a kommunizmus egyaránt járhatatlan út, tehát csak egy harmadik út hozhat számunkra megváltást. Akik úgy vélték, hogy hazánk tragédiáját nemcsak külső tényezők okozták, hanem a magyar nemzeti önismeret, a nemzeti öntudat torzulásai is, ezért először belül kell erkölcsileg, szociálisan és szellemileg megújítani a maradék országot ahhoz, hogy igazán harcolni tudjon elcsatolt részeiért. Megrázó valósághű írásaikban bemutatták a nemzetből kirekesztett alsó néprétegek nyomorúságos helyzetét, s annak okait kutatva, feltárva és új utakat keresve munkálkodtak a nép szellemi-anyagi felemelkedésén, a nemzet erkölcsi megtisztulásán, egy belsőleg egyensúlyozott, független, demokratikus Magyarország megteremtésén. Az előadó okosan és higgadtan szólt a népi írók mozgalmának kibontakozásáról, s abban Németh László nemzedékszervező szerepéről. Az új reformnemzedék tagjai 1929-tõl, illetve1931 őszétől, a debreceni Ady Társaságbeli szereplésüktől kezdték társul fogadni egymást, létrehozták a korszakalkotó Válasz c folyóiratot, majd fokozatosan átvették a Kelet Népét, a Nyugatból alakult Magyar Csillagot is Püski Sándor Magyar Élet kiadója értük és velük élt. Többnyire õ jelentette meg a magyar társadalmat mozgósító nagy szociográfiák sorát, Illyés Gyula: Puszták népe, Féja Géza: Viharsarok, Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság, Veres Péter: Az Alföld parasztsága, Erdei Ferenc: Futóhomok, Kovács Imre: Néma forradalom c. művét, Németh László sorsformáló esszéit. A Magyar Élet Kiadónak és egyre gyarapodó olvasótáborának is része volt abban, hogy 1937 március 15-én összegezve a közös célt - a folytonos belső viták dacára - megszületett a Márciusi Front, létrejött a népi írók mozgalma, amely áthatotta az egész magyar közéletet. Az 1943-as II. Szárszói Találkozó történelmi jelentőségére, a korabeli vitákra, néhány kiemelkedő alkotó (a fent említettek mellett Sinka István, Tamási Áron, Erdélyi József, Szabó Pál, Bibó István) bemutatására s a népi írók 1956-os szerepvállalására is kitért az előadó. Szólt a nagy elődökről: Adyról, Móriczról, Szabó Dezsőről, meg Csoóri Sándor, Nagy László, Sütő András, Kányádi Sándor, Utassy József, Nagy Gáspár, Váry Fábián László műveit említve, a népiek utódairól is. A magyar népi irodalom egyedülálló jelenség a világirodalomban, mert főként eszmei, politikai, gondolati tartalma az irányadó, s nem pusztán esztétikai kategória.

            Szinte hihetetlen, hogy mi mindent tudott beleszorítani egyórás előadásába Görömbei András, aki rögösnek indult, megpróbáltatásokban, szívós munkában, majd sikerekben, eredményekben gazdag pályáján immár azt is megérhette, hogy 2005. február 5-én, 60. születésnapján, 27 tanítványa "Cselekvő irodalom" címmel kötetbe rendezett, jobbnál jobb írással köszöntötte őt. A Bertha Zoltán és Ekler Andrea által szerkesztett kitűnő könyv, - amelynek egyharmada szól csak Görömbeirõl, illetve egy-egy munkájáról, a többi más alkotókról és alkotásaikról - a lelkiismeretes tudós, a példaadó nevelő, az igazi tanár képét rajzolja elénk. Őszintén sajnáljuk, hogy mi már nem lehetünk a diákjai, de nem panaszkodunk, hiszen mi meg Czine Mihály, Kiss Ferenc, Vekerdi László óráira járhattunk egykor az Eötvös Kollégiumban. Õ akkoriban Barta Jánostól, Julow Viktortól, Kovács Kálmántól tanult mesterséget és emberséget Debrecenben. A hasonló indíttatás mellett nemzedéktársammal összeköt az is, hogy a "nacionalista" bélyeget, a visszadobott kéziratok és az ügynökök terhét egyaránt hordoztuk magunkon. Erről ékesen tanúskodik egy III/III ügyirat, amelyben együtt szerepelünk. Ez a Dr. Ilia Mihály vezette, SUBÁSOK -nak elkeresztelt "ellenséges nacionalista szerveződést" térképezi fel a hetvenes évek közepén. Állítólagos szálai Szegedtől Debrecenig, Budapesttől Szombathelyig, Egertől Bátáig és Lakitelekig fonódtak össze. A "felső kapcsolatot" Czine Mihály, Csapody István, Csoóri Sándor, Kiss Ferenc jelentette, akik a "kinevelt káderekkel", vagyis Ilia tíz tanítványával - köztük Baka Istvánnal, Zalán Tiborral, Füzi Lászlóval - együtt szerepelnek e listán, amelyben ott van az Ilia "bizalmát élvező, már valamilyen pozícióban lévő kapcsolatok" oszlop 13 neve között Görömbei Andrásé is, egyedüliként Debrecenből. Nem csoda hát, hogy ilyen "hálózati háttérrel" és győri bencés diák előélettel tanulmányait és könyveit betiltották, illetve azok megjelenésére évekig kellett várnia. A közmondás szerint: "Teher alatt nő a pálma!" Kortársam tehetsége, tudása és szívós munkabírása mellett, talán a "létező szocializmus" alatt elszenvedett megpróbáltatásai is hozzájárultak a tanári mesterség gyakorlásához szükséges nagyfokú empátiája, illetve türelme kialakulásához, amit egy évtizede a HITEL szerkesztőjeként, immár főszerkesztő-helyetteseként is gyümölcsöztet.

         Tanárként és tudósként egyaránt elismert tagja a magyar közösségnek, akinek az elmúlt évtizedekben több száz tanulmánya, írása jelent meg a különböző lapokban, folyóiratokban, számos könyvet szerkesztett és az 1977-ben publikált - Sinka Istvánról szóló - könyve óta húsz újabb művét adták ki. Ezekből négy - megjelent esszéiből, tanulmányaiból összeállított nagyszerű válogatás ( Ki viszi át…? /1986, A szavak értelme /1996, Létértelmezések / 1999, Irodalom és nemzeti önismeret / 2003) - , amelyek Görömbei elmélyült elemzői talentumát, sokirányúságát, esszéírói képességét és a népi írók eszmeisége iránti fogékonyságát egyaránt mutatják. A népi irodalom tudósa egyben a nemzetiségi magyar irodalmak legtájékozottabb, elismert hazai szakértője és közvetítője. Úttörő jelentőségű volt és máig egyedülálló 1977-ben elkészült doktori disszertációja, amely öt évvel később, "A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980" címmel jelent meg. Tanítványával Bertha Zoltánnal együtt írta meg a hetvenes évek romániai magyar irodalmát és állította össze annak válogatott bibliográfiáját. Sok kiadást, kiegészítést, átdolgozást is megért a határon túli és a külhoni magyar írók irodalom bemutatását szolgáló sikeres tankönyve, a "Napjaink nemzetiségi magyar irodalma". Ehhez hozzájárul az, hogy 1989-92 között Helsinkiben, 1996-97-ben Bécsben volt vendégtanár az ottani egyetemen, 1992-ben megírta a magyar irodalom rövid történetét, amely magyarul, finnül és ukránul is megjelent népszerű hungarológiai tankönyv. Hozzájárul az is, hogy szívesen látják és hívják a kitűnő tanárt a magyar közösségek az USA-tól Skandináviáig, Rómától, Párizsig, Londontól Münchenig és Bécsig mindenhová előadásra, avagy ünnepi beszédek tartására. 2004 októberében őt hívták, őt tartották méltónak arra, hogy Borbándi Gyulát 85. születésnapján Münchenben köszöntse.
        Értékmentő, értékgyűjtő és értékfelmutató irodalomtörténetet művel. Szembeszáll azokkal a divatos, népszerű ám öntudatromboló irányzatok képviselőivel, akik szerint " az irodalomnak az ügynélkülisége, az üdvössége…Nem népben és nemzetben kell gondolkodni, hanem alanyban és állítmányban…" Görömbei vallja és vállalja, hogy "Irodalmunk az egyén és a nemzeti közösség önismeretének, öntudatának legfontosabb bázisa, megnyilatkozása volt minden időben…Az irodalomnak az emberi lét minden aspektusa tárgya lehet és legyen is!… Ezért nem létezik irodalmon kívüli terület.…Az irodalom nem lehet más, mint létértelmezés és létformálás, melyben a remekművek olyan értékek, amelyek az egyéni és a közösségi sorsot alakítani képesek. S teszik mindezt az erkölcs és a minőség jegyében… Etika és esztétika egymást feltételező és egymásba fonódó fogalmak."
            A szellemi és esztétikai minőségre, a maradandó értékekre ügyelő tudatosság, a teljességre törekvő tárgyszeretet és a szolidaritás jellemzi monográfiáit. Meghatározó stílusjegye könyveinek az, hogy a tanár úr szellemi társsá avatja olvasóit, úgy segít eligazodni Nagy László, Sütõ András, Csoóri Sándor és Nagy Gáspár alkotói világában, életművében; irodalmi helyük, szerepük megítélésében. Görömbei András - hőseihez hasonlóan -, életében és munkásságában maga is a "cselekvő történelmi jelenlétet" valósítja meg: ha kell a nemzet élő lelkiismereteként, máskor önismeretre és önvállalásra intő példaként, négy gyermekét hűséges férjként nevelő családapaként, értékőrző alkotóként és közvetítőként, barátként mutatkozik meg.
    1988. decemberében, az erdélyi menekültek megsegítésében végzett kiemelkedő munkásságáért a kálvinista Rómában a Szent Anna Római Katolikus Plébániát tüntette ki a Bethlen Gábor Alapítvány az akkor alapított Márton Áron Emlékérmével. Az Alapítvány kurátoraként, Nagy Gáspár tikárunkkal együtt helyben adtuk át a szentmise végén Szervátiusz Tibor veretes érmét a katolikus közösség vezetőségének. Görömbei András barátunk szerényen állt ott az átvevők között. Õ nemcsak beszélt, hanem jó katolikusként - társaival együtt - cselekedett is az elűzött, megalázott és a faluromboló önkényben megszomorított magyarok megsegítéséért.
2005. február 3-án a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma Teleki Pál Emlékérmet, Rieger Tibor alkotását adományozta 75. születésnapja alkalmából Csoóri Sándornak és 60. születésnapján Dr. Görömbei Andrásnak, "a tudós államférfi humanista örökségét és a magyarság egyetemes ügyét szolgáló munkásságáért". Az emlékérmét és az oklevelet N.Pál Józseffel együtt adtam át a HITEL ünneplős szerkesztői értekezletén, ahol méltatás helyett koccintottunk. Görömbei tanár úr, aki Csoóri Sándorról méltón szólt monográfiájában, fogadja e kései megemlékezést köszönetünk és elismerésünk jeléül. Isten éltesse mindkettőjüket sokáig!

Budapest, 2005. március 18.      Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma elnöke

Görömbei András a Kölcsey Emlékplakett kitüntetettje

A Hitel idei júniusi számában Jánosi Zoltán méltatását olvasván értesültem Görömbei András

barátunk kitüntetéséről , melyre idén a Magyar Kultúra Napja alkalmából került sor. A Kölcsey

Társaság emlékplakettjével tüntette ki őt, s ebben osztozik más barátainkkal-igy Kányádi Sándorral,

Nagy Gáspárral, Csoóri Sándorral, kik mellette szintén a magyar nyelv, kultúra és irodalom

szolgálatával érdemelték ki ezen elismerést.

Görömbei András kétszer is felkeresett minket nyári találkozóinkon, és helyi közösségeinkben.

1987-ben a „Nemzettudat a mai magyar irodalomban” c. előadását hallgathatták meg az Itt-Ott , majd

helyi közösségek résztvevői. Ezen útjáról, s az amerikai magyarsággal, az MBK-val való

ismerkedéséről később a „Tűnődés-nagy út után” c. útinaplójában számolt be, melyet „A szavak

értelme”( Budapest, Püski,1996 )cimű kötetében adott közre. Majd újra 1996 nyarán keresett fel

minket, mikor a „ Gondok és távlatok( Tűnődés a magyar honfoglalás 11OO. Évfordulóján)” cimű

előadását mutatta be.

Legutóbb 2OO9-es kalendáriumunkban foglalkoztunk legújabb kötetével.Ráfigyelnünk

természetes és örömteli foglalkozás-s ezért társulunk mi is barátai és tisztelői sorához, kik ez

alkalomból néki gratulálnak, és további hosszú- gondolatébresztő, fogalomtisztázó, okulást szolgáló

munkálkodást kivánnak.

Kovalszki Péter

In 2O12 Itt- Ott Kalendarium 

„A VILÁG ÉRDEKEI FÖLÖTT

LENGNEK A VILÁG ÉNEKEI”

Nagy Gáspár: Alvászavar – Frontidő

A Nagy Gáspár érem egyik és a másik oldala